×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 267

A COPD egy krónikus, visszafordíthatatlan légúti szűkülettel járó betegség. A COPD négy betűje egy, az egész világon használt rövidítése az angol Chronic Obstructive Pulmonary Disease kifejezésnek, amely szó szerinti fordításban krónikus obstruktív tüdőbetegséget jelent.

A krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) egy olyan megelőzhető és kezelhető betegség, melyet túlnyomóan visszafordíthatatlan (irreverzibilis) hörgőszűkület jellemez.
A légúti áramlás csökkenése (romlása) rendszerint visszafordíthatatlan (progresszív) és a tüdő kóros gyulladásos reakciójának a következménye, amely szövetkárosító gázok és részecskék – döntő mértékben a dohányfüst – hatására alakul ki. Bár a COPD a tüdő betegsége, azonban jelentős, a szervezet egészét érintő (szisztémás) elváltozások is kísérik.

A COPD valójában két betegség közös megjelölésére szolgál: Ezek az idült hörghurut (krónikus bronchitisz vagy bronchitis chronica), illetve a tüdőtágulás (emfizéma vagy emphysema pulmonum) egyszerre támadják meg a szervezetet, és akadályozzák a légzőrendszer normális működését. A COPD egyszerre jelenti a légutak, azaz a hörgők gyulladásával és beszűkülésével (obstrukciójával) járó kórfolyamatot, illetve a léghólyagocskáknak és a tüdő szövetének a károsodását (tüdőtágulat vagy emfizéma).

A légutakat érő káros hatások (pl. cigarettafüst) hatására a hörgők nyálkahártyája begyullad. A gyulladás során a belélegzett gázok és károsító részecskék, valamint a hörgők sejtjeiből felszabaduló anyagok hatására a hörgő nyálkahártya megduzzad, a benne lévő izmok összehúzódnak, a hörgő mirigyei pedig fokozott váladéktermelésbe kezdenek.

Mindezek a változások nehezítik a légzést – kezdetben elsősorban a kilégzést – és a tüdőben megnő a ki nem lélegzett levegő mennyisége. Úgynevezett levegőcsapdák alakulnak ki, amelyek feszítik a léghólyagocskák falát, majd ha azok nem bírják ezt a feszülést, megrepednek, összenyílnak. Ezáltal csökken ugyan átmenetileg a falukra háruló terhelés, de egyúttal csökken a hasznos légzőfelület nagysága is, és tovább tágul a tüdő, kialakul a tüdőtágulat vagy emfizéma.

Tünetei

  • Köhögés, sípoló légzés, az erőltetett kilégzés hossza megnő
  • Bő köpetürítés, főleg a reggeli órákban
  • A fizikai terhelésre jelentkező nehézlégzés akár az első tünet is lehet a dominálóan tüdőtágulással járó (emfizémás) típusban
  • Súlyos emfizémában hordó alakú mellkas, alsó bordaközök behúzódása belégzésben közben, kilégzésben az ajkak csücsörítése
  • Súlyos stádiumban kellemetlen mellkasi érzések, feszülés a légzőizmok túlterhelése miatt (gyakran szívkoszorúér-betegségre gondolnak ilyenkor a betegek és az orvosok is)

Diagnózis

A COPD gyanúja egy egyszerű teszt alapján már sejthető.

COPD-teszt

A feltett kérdésekre válaszolva kiderül, hogy az Ön esetében felmerül-e a COPD betegség gyanúja

  1. Köhög-e gyakran a napok többségében?
  2. Van-e köpet- vagy váladékürítése a napok többségében?
  3. Az Önnel egy korosztályba tartozókhoz hasonlítva könnyebben kifullad-e, mint mások?
  4. Ön 40 évnél idősebb?
  5. Jelenleg dohányzik-e, vagy dohányzott-e korábban?

Ha három vagy több kérdésre igennel válaszolt, felmerül a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) gyanúja.

Légzésfunkciós vizsgálat (spirometria)

COPD gyanúja esetén szükséges a légzésfunkciós vizsgálat elvégzése, mert a COPD korai kezelése segít a további tüdőkárosodás megelőzésében.
A COPD tünetei csak lassan alakulnak ki, ezért a magas kockázatú (40 évesnél idősebb dohányos) személyek 3–5 évente végzett légzésfunkciós szűrővizsgálatával már korán, a normális életvitelt megakadályozó tünetek megjelenése előtt felismerhető a betegség.
A COPD diagnózisának felállításához elengedhetetlen a légzésfunkciós vizsgálat elvégzése. A légzésfunkciós vizsgálat gyors, egyszerű és fájdalommentes: egy mély belégzést követően a páciens gyors, erőltetett kilégzéssel fújja ki az összes belélegzett levegőt.  A kilélegzett levegő mennyiségét, áramlási sebességét, illetve a kilégzés idejét határozzuk meg. Ezekből aza adatokból lehet következtetni a hörgők tágasságára, illetve a tüdő egészségi állapotára.
Számos vizsgálat létezik (spirometria, testpletizmográfia, mellkasröntgen, terheléses vizsgálatok, pulzoximetria, vérgázvizsgálat, diffúziós vizsgálat) amelynek elvégzésére szükség lehet a beteg állapotának pontosabb meghatározásához, a diagnózis pontosításához.  

Kezelés

A gyógyszeres kezelés segítségével csökkenthetjük, szerencsés esetben akár meg is szüntethetjük a betegség tüneteit. A COPD kezelésében alkalmazott gyógyszereket megelőző vagy fenntartó, illetve rohamoldó szerekre osztjuk.
Vannak olyan szerek, amelyek egyszerre használhatóak rohamoldásra, illetve megelőzésre is, és vannak olyanok, amelyek a tünetek súlyosbodásának okát hivatottak megszüntetni: pl. a váladékoldók vagy az antibiotikumok.
Megelőző vagy fenntartó kezelés: A tünetek megelőzésére vagy az állapot rosszabbodásának az elkerülésére használjuk a megelőző vagy fenntartó gyógyszereket. Ezeket általában naponta és rendszeresen, akár egész életen át kell használni. Ezeknek a szereknek gyakran nem érezzük azonnal a hatását, viszont amennyiben elfelejtjük, vagy elhagyjuk a használatukat, akkor az állapot rosszabbodása, a tünetek kiújulása vagy erősödése figyelmeztet minket arra, hogy baj van. Rendszerint hosszabb hatású, általában naponta egyszer vagy kétszer alkalmazandó készítményekről van szó. Vannak közöttük olyanok, amelyek hörgőtágító hatásúak, vannak, amelyek gyulladáscsökkentő tulajdonságúak, és lehetőség van a váladéktermelés befolyásolására is.

A megelőző/fenntartó kezelés gyógyszerei

Hörgőtágítók, gyulladáscsökkentők
Ezeket a gyógyszereket akár egyedül, akár másokkal együtt a kezelőorvos utasításainak megfelelően folyamatosan, minden nap kell szedni vagy használni.

Oxigénkezelés
Légszomj vagy fulladásérzés önmagában nem indokolja az oxigénkezelés megkezdését. A vér oxigéntartalmának jelentős hirtelen vagy tartós csökkenése esetén javasolt az oxigénterápia elkezdése. Általában kórházi körülmények között állítják be a súlyos betegnek a megfelelő oxigénpótlást, amelyet otthonában kell majd folytatnia. Általában legalább napi 15 órán keresztül kell ezeknek a betegeknek használni az oxigént.
A tartós oxigénpótlást a kezelő orvos rendeli el, és 3 különböző formában juthat hozzá a beteg az otthonában:

Hagyományos oxigénpalack
200 atmoszférás nyomású 100%-os oxigént tartalmazó palack. Általában 2–4 napra elegendő mennyiségű oxigént tartalmaz, ezért célszerű otthon tartalékpalackot tartani. A szolgáltató házhoz viszi a cserepalackot. A hagyományos oxigénpalackot az Erzsébet Gondozóházban működő magánrendelések tüdőgyógyászai is felírhatják a légzési elégtelenségben szenvedő betegek számára.

Oxigénkoncentrátor
Hálózati árammal működő készülék, a szobalevegőből állít elő 90–95%-os oxigént. Könnyen mozgatható, és ugyan nem hangtalan a működése, előnye viszont, hogy nem kell vele a cserére várni.

Folyékony oxigént tartalmazó palack mobiltartállyal
Azoknak a pácienseknek javasolható a folyékony oxigént tartalmazó tartály, akik oxigéntámogatással képesek önállóan közlekedni. A folyékony oxigént tartalmazó nagy tartályból megtöltött kis oxigénpalackkal a beteg elhagyhatja néhány órára az otthonát, és ezáltal teljesebb életet élhet.

Nem gyógyszeres kezelések

Dohányzás mellőzése
A dohányfüst kerülése, a leszokás a COPD-s beteg kezelésének első lépése. Ha a dohányos saját erejéből nem képes letenni a cigarettát, akkor orvosi segítséget kell kérnie a leszokáshoz.
A leszokást támogató kezelés során gyógyszeres és nem gyógyszeres kezeléseket is alkalmazunk. Az erősen függő dohányos sikeres leszokásához általában aa nem gyógyszeres kezelések mellett gyógyszeres kezelést is alkalmaznunk kell.

Légzésrehabilitáció
A légzésrehabilitáció fontos elemei közé tartozik a légzési gyakorlatok végzése és a rendszeres testmozgás, fizikai aktivitás.

Mi a teendő hirtelen állapotromlás (exacerbáció) esetén?

A beteg állapotának elhúzódó rosszabbodása, amely hirtelen kezdődik, meghaladja a tünetek (terhelésre jelentkező nehézlégzés, köhögés és köpetürítés) stabil állapotra jellemző napi ingadozását, és az alapbetegség fenntartó kezelésének megváltoztatását teszi szükségessé. Az exacerbáció kialakulásának a hátterében az esetek 70–80%-ában valamilyen fertőzés áll, ezért gyakran láz, hidegrázás, illetve a köpet színének (sárgás-barnás-zöldes) és mennyiségének a megváltozása (növekedése) kíséri.
Állapotromlás esetén sokkal gyakrabban nyúl a COPD-s beteg a rohamoldó szeréhez, amely csak átmeneti enyhülést eredményez. Tekintettel arra, hogy a COPD-s betegek jelentős része csak a légzésfunkció súlyos romlása esetén kerül orvoshoz, az állapot kismértékű romlása is súlyos tünetekkel és következményekkel járhat.
A COPD-s beteg hirtelen állapotrosszabbodás esetén mindig forduljon orvoshoz. A súlyos állapotromlás (exerbáció) gyógyszerei: antibiotikumok, szteroidok, váladékoldók, köhögéscsillapítók, hörgőtágítók
A hirtelen állapotromlás (exacerbáció) a betegség jellegénél fogva idővel minden COPD-s betegnél kialakul. A célunk az, hogy ez minél ritkábban és minél enyhébb formában forduljon elő. A megelőző szerek gondos használatával, a rendszeres kondicionáló mozgással, a fertőzések lehetőség szerinti kerülésével és megelőzésével, illetve a dohányzás elhagyásával csökkenthető a súlyos állapotrosszabbodás kialakulásának a kockázata.

Tények a COPD-ről

  • A COPD a jelen ismereteink szerint nem gyógyítható progresszív betegség.
  • A COPD a leggyakoribb megelőzhető halálok
  • Magyarországon mintegy félmillió COPD-s él
  • A tüdőfunkció akár 50%-ának az elvesztéséig sem érzi magát annyira betegnek a COPD-s személy, hogy orvoshoz forduljon.
  • A COPD kezelésében leghatékonyabbnak tartott gyógyszereket a tüdőgyógyász szakorvos javaslatára a kezelőorvos maximum 12 hónapig 90%-os támogatottsággal írhatja fel.
  • A COPD kezelésében használatos gyógyszerek hatékonysága nem éri el a dohányzás abbahagyása által elérhető kedvező hatások mértékét.

Köszönjük

Close

Hogy megosztja oldalunk tartalmát mással is...